a labirintus szörnyeit legyőztem
az útvesztőben megmentem magam
csak emlék virágzik a sült velőben
és befogom a világot sorstalan
– spiritusszal fölkent rostokat
kínozza a küzdelem kényszere
fűszálak hegyén friss boltozat
és benne az ős kimérák istene
gyökeret ver antik mosolygásom
– kettős mítosz a periférián
leveleken zöldre festett lábnyom
emlékét pusztítja a levegőhiány
három lépés a pokol keresztbe
ahol gomolyog a kéjes dohányszag
szent imádságot sikolt a remete
és behódolok a folyékony világnak
– épít az ember labirintusokat
csúcsíves dómot elme sziklavárat
millió folyosót a föld alá rak
ahová a margaréták visszajárnak
démonok sírnak arcuk szemlesütve
– hitvesi szálak a vérbe halnak
és kapaszkodhatsz a tények betűibe
ahol folyékonyak a riadalmak
