félúton megakadnak az érzések
könyvek szemében piros bejegyzés
vigyázza az elpazarolt éjszakát
– de negatívja megőrzi a csendet
amíg dörömböl válladon az égbolt
az éjszakában egy szigetet szerettem
és emberibb időben a messzeséget
– komponálva a látvány dallamát
fehér ösztönök hangolt ütemére
bolyongsz az öntörvényű forgatagban
az éjszaka alszik hangtalan a világ
kidörzsölőm szeméből a folyékony jelet
– és értelmet adok életének
amíg a harangok segítségért kiáltoznak
és versbe menekülnek a viharmadarak
nem hagyom veszni a holnapot
amíg ötvenöt évem minden perce lüktet
nem tudok emberibb időre várni
– a mondanivaló semmivé enyészik
ha az emberség bizonytalanabb mint bármi
