üzenet Lajosmizsére
most már magamat is elfelejtem
– de megőrizem jószándékod
szép emléket formálj magamról
és őrizd meg puritán kartotékod
ma még szerelmes megcsalt szívem
és újra elképzeled magad szépnek
– a harangütéseket fölismerem
mert összekuszált fanyar nevetésed
veled sírtam ki magam igazán
csupa remegés hajlékony a mosoly
a mindenséget rád zárja a szám
csak az ölelésben nem lehetek fogoly
tévedésem szíved elfojtotta
próbálj meg szeretni vagy megtagadni
szép lelkem gyökeréből oldva
némi tagadást de sosem tudsz feledni
meztelen hagytak a kéjes pillanatok
– itt rekedtem a halálvölgyben
naplementéd feledni képtelen vagyok
magamat is eltemetem a gyönyörben
és jól tudom minden emlék eltűnik
mint aki sosem volt – nem is létezett
– pin kódom is végleg átütik
de mégis megőriz egy maréknyi emlékezet