borvidéken türelmetlenül várom
hogy a mámor és az amnézia –
– szemlesütve evakuáljon
gyógyír nincsen – jobb lesz elfeledni
– ahogy rám verte bilincsét az este
annyiszor mondtam – tanulj meg szeretni
fehér bőrödön a ködös mindenséget
– széthordja vérem a horizonton
mint örökzöld piramis a dicsőséget
ahol tárgyilagos a napi csókod
ahol a bátor trubadúr és gladiátor
kékszőlőben őrzi horoszkópod
borvidéken estem szerelembe
ahol megállt fizetett romlásom
mint jégmezőn a lobbanékony este
könyvek között stílusosan várom
hogy a látleleted és a befalazott amnézia
lassan ölelkezve evakuáljon
