naponta szedem jéghideg sorokba
bár a hangulat pokolian kedvez
néhány gondolat a semmibe nyargal
mégis vonzódom a szeretethez
kifosztott bölcse a proletár időnek
a részvét neked is nyugalmat ad
szavamra csak meddő visszhang ébred
és esküre zárja macsós ajkamat
balgán zakatol a szerencsemérleg
döntened kell – győzz vagy reszkess
biztató panaszom egyszer csak megérted
hogy boldog lehess ne csak vesztes
a szabad szárnyalás nagyszerűt ígér
mégis pazar mondatok közelednek
– senkinek sem jut igazi babér
csak biztató panasz a képzeletnek
bizarr soraimat a szerencse vezérli
– vad erkölcseimet keretbe zárva
agglegény szívét szégyene emészti
mely nem biztat szóra – csak hallgatásra
az ingerek kékje látod visszafog
minden biztatást megadja a képlet
hevernek az utcán kóbor pitvarok
amit megszánnak szeretnek a szirének
