Keresés
Close this search box.

Ambrus József: beszélő aforizma

rólad beszél a régi vers
tőrbe-csaltak az aforizmák
tűz-marta örökzöld keserv
s a bő reményem összevisszaság
meddő nyugalom lázadó halál
jogom van a fölismerést megélni
amíg a zsoltáros lesben áll
és a szigorú dallamot betölti
a közismert dallam ismeretlen
mint a holnap születő anyag
rettegő sorban sakkban tart engem
az elmúlás – a ráncos pillanat

minden mozdulat palástja a közönynek
méltón remél betanult csodát
– és ő lehet a legérzékenyebb
mert fagypontig süllyednek a viták
az árnyékból kibomlik a felleg
és fel kínálom nyári fekhelyem
választ követel – dallamra gerjed
a vénülő rikkancs a lesen

osztódni kíván az őszi versem
örök szépségek – szabad pusztulások
kibeszélik illatos percem
amit ezer évre felírtak a ráncok

További bejegyzések