csodákra jöttem kíváncsisággal
billentyűzetem reformokat pótol
kézen fog és nagy hálálkodással
mihaszna világunkba belekóstol
csak egy percig tart a várakozás
hogy új emberarcod megszülessen
reményt ad az utolsó szó jogán
törmelékei a zsolozsmás kereszten
kirajzolódik az újabb kíváncsiság
piszkos szorongást ébreszt bennem
szememben könnyet fakaszt az ösztön
a megrészegült pajzán bálteremben
lassan mérgezem jókívánsággal
Isten tenyerében ezüstpénzem
– a pucér kiáltvány is rád váll
mert a kupolában nem maradt csak szégyen
bálteremben felejtettük egymást
rokon volt a csinálmány eszköze
romlott lábai viselték a csapást
csak kutyavilág volt a fedőneve
bálteremben észrevétlen arcok
friss lábnyomok a dohos arcú párnán
koponyám világít – kibomlik a pajzsod
s a billentyűzeten reform-kiáltvány