égi városokban vérszomjas a csend
– az idő szava lázban fosztogat
brutális groteszk – semmi pánik
csak törékeny mosoly ami itt maradt
– hiába támadsz a jelmezekben
a szürkület fénye visszafolyt
piros lávaszívet kóstol a szellem
csak ébredéskor szakértem a sikolyt
az első mondatban vízióm támad
magamba rejtem mi barátság-tréfa
a számlapon rózsaszín önsajnálat
és zsákutcában isten maradéka
bölcs aggodalmam az élet kibeszéli
megajándékoz bolond ingerem
zavart hangom mérgező sebészi
– s a rajongás is csaló intelem
égi városokban szelíd üvöltés
– fogva tart a fegyveres tudat
csúcsokra tágul az éber szakadék
és alázuhan a gyilkos súly alatt
az idő városában élsz szeretve
tombol az éjszakám fényes bálja
nyelvem alá a legszebb szót helyezte
a szürkület fénye – örök karneválja
