percekre lekapcsolom a valóságot
– a ritmus maga alá temet
bár sokáig tart lassú zuhanásom
a virágzó lávakövek felett
jövőt borotvál a hadüzenet
ébredj fel – indulj – kezdődik a perem
bár jogod van kaphatsz főnevet
a szertartásban nem ellenkezem
legszebb ambróziát választottam
a felismerés emléke visszaköszön
fehér lámpások fényét láncra fogtam
gyanútlan játékban a puskacsövön
keresztutad az utcafrontig tart
hajnali sebek csobognak benned
új találkozásra készül a bazalt
– és oda az egész lélegzeted
a valóság nyomait szerelem
az áldott anyag szíveket rombol
két zuhanás között új-keleten
árúba ver az ambrózia-ostor
a véredbe ambróziakenetet
virágzó esőerdőt s harmatot
legszebb árnyékban nefelejcset
s a hideg lávakövekbe magzatot
