Ambrus József: a tekintet ördöge

silány patakvíz folyékony szemed
– örökre feladtam a leckét
néhány jó tervem mégis sikerülhet
ha jóasszonyom csiholta az eszmét
tiszta lappal indul bátorságom
lángnyelvek csillagarcát lesem
átlátszó terepen festett ingoványon
lehetett volna másképp is – üzenem
belesimulok a beteg körforgásba
így lehetek tilos holdfény hirtelen
– atyai tanácsok feszes mintájára
kapcsolódunk pletykákra a lesen

és kitépem az idő nyelvét
– körbezár az ihlet szabadon
sóhajomra dől a buta árnyék
bronzból megalkotott amazon
minden tekintetnek ördöge van
– vörös az ég tinédzser arca
mint másvilágon magzatkoromban
a süllyedő pillanatot bearanyozza

szentes képleteim töröm darabokra
– a törékeny gondolat kicsirázik
vékony szövetén pucér ciklusokra
figyelmeztet hiéna testével az elmúlásig

További bejegyzések