A reggeli szellőztetés kihúzza a port,
amit az éjszaka szétszórt a nappaliban.
Kisimulnak az alvás ráncos hullámai,
az udvari fű tele az álmos hordalékkal.
Van-e, aki kihajózna az időperemen túlra,
belesodródni egy meg sem történt játékba?
Part a jelen, sziget, tegnap és holnap habjain.
A mindenség sarkai meg vannak írva, koordinátái
artériák és belső bizonyosságok könyvtáraiban.
Ott leszünk-e történeteink végén, vagy csak
egy előre elküldött üzenetben létezünk?
Az álmatlanság szíve folytonosan dobog,
mintha vonzaná az örök ébrenlét.
