öt után értem haza
délutáni migrén csillogott
angyalkardok hegyén
ők már nevetve legyőzték
de fejemben még hasítva
nyomta az utcazajt
fülcsengés ezüst tűhegyek
csendek életkapszulák
konyhám kövén kontúrok
lassú nyárfáké a ház előtt
meg ahogy épp könyöklök
az asztalnál darabokban
és látszik mikor ő odahajol
gyógyít körberajzol
arcomhoz ér és végül
feloldódik az elmúlás