Albert Zsolt: Fülcsengés

öt után értem haza
délutáni migrén csillogott
angyalkardok hegyén
ők már nevetve legyőzték

de fejemben még hasítva
nyomta az utcazajt
fülcsengés ezüst tűhegyek
csendek életkapszulák

konyhám kövén kontúrok
lassú nyárfáké a ház előtt
meg ahogy épp könyöklök
az asztalnál darabokban

és látszik mikor ő odahajol
gyógyít körberajzol
arcomhoz ér és végül
feloldódik az elmúlás

További bejegyzések