Megfagyott égitest az emeletes házak falai között,
beszorult hang vagyok a test lépcsőházi folyósóján.
Kitágult pupillák ragyogása, késő esti panelek,
mellkasomon csillagok, a tejút tüzében haladok.
Hazát vinni az emeletre, beültetni beszélgetések
futónövényeit, néhány bárányfelhőt a képkeretbe.
A postaládában denevér alszik, páncél a sötétség.
Lassan olvad fel az ébredés a reggeli pirítós tetején.
Itt a héthatárban, ahol élek, csendben telnek napjaim, Itt a héthatárban ahol élek, nem rejtőznek lidércek, Itt a hét határban, ahol élek, kukoricaként törik a
Antal vagyok, negyvenöt éves, anyafüggő. Leülhetek ide maga mellé? Nem fogom zavarni, ígérem. Nagyon csúnya az a sok letépett plakát a park bejáratánál. Tudja, nekem
Vannak olyan pillanatok az életben, amikor az ember véletlenszerűen öntudatára ébred és rácsodálkozik a világra. Ilyenkor a hétköznapi dolgokat is értelemmel ruházza fel, és úgy
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
