sütik főzik a jövőt a jövőmet
az édenkertben
égett fa füstje száll fel a felhők közé
milyen az arcuk húsz huszonhárom évesen
mit esznek isznak miről beszélgetnek
hisznek-e s istennel hogyan perlekednek
kinek igénye s szükséglete stimmel
anyám vagy apám akart-e engem
milyen az arcuk tíz húsz év múltán
s később harminc hatvan évesen
mikor már szakállamban serényen
megkezdi mindennapi munkáját a festő –
és hetven nyolcvan felett
örömök könnyek súlyok barázdák
hogy s mint jelentkeznek
kérdezem és nincsen válaszom
csókoltam arcukat de nem láttam
a részleteket
2025. január 11.