ezeregy nappalon ezeregy éjszakán
mesélték mondták tollba a költők
századokon át hosszan tagolva
az én történetemet is
miért tenném én is – kérdeztem magamtól
egy unalmas szürke délutánon
amikor Dantét olvastam épp
és
ellazulni Villonhoz átugortam
persze elkövettem írástudó vétkem
mint mások is annyian
mondtam a magamét saját börtönömben
önnön börtönőröm karéjába kötve
törődve szóval ahogy csak tehettem
merültem a mélybe mint vödör a kútba
hogy meglegyen mindennapi újjászületésem
a halál színe előtt
