Albert-Lőrincz Márton: (hajnali bódulat)

Tiszacsege
ez volt az első helységnév amibe rögvest beleszerettem a Tisza mentén forgolódva
persze hallottam korábban hogy egyszer egy hétfői reggelen a városka kompját elragadta a jeges ár rajta az őrrel

forgolódván az ágyban a hajnali derengésben Tiszacsege
a név rémlett fel ellőttem
(a tettes a szomszéd kakasa lehetett
volna ő vert fel négy előtt de nem mérgelődtem hangjában inkább gyönyörködtem s az egész ébredésben:
egymásnak válaszoltak mind a korán kelők
kakasok kukorékoltak feketerigók fuvoláztak rozsdafarkú cinkék csettegtek trilláztak csicseregtek fészkükben a fecskék
csízek csengve-pengve csipogtak
csőrüket csattogtatták a gólyák
s én gyönyörködtem a májusi reggelben)

a legmagyarabb folyó szőkesége
szőke zsongása szőke hajának örvényes susogása magával sodorni tudása és
kecsegéje izgatott a hajnali derengésben
a csegei Tisza
oda készülődtem

Poroszlótól ahol átmenetileg vagyok
fél óra Tiszacsege ha nincs radar

tudtam ma felkerekedek felhajtok Etyek felé
a szalamandrafoltos országútra
és nem fogok erdélyi sóvárgó múltam zárkájában nosztalgiázni mint az öregek kiket elszakítottak
s nem fogok gennyezni a legújabb
kapitalizmus cinikus sebeiben sem
pillanatnyilag zárójelbe teszem magam
félig-meddig idegenül a magyar honban
megszemlélem a csegei szélesen hömpölygő Tiszát és
strandolni megyek a csegei termálba
2026. május 30.