megül a tél homlokán a fagy
fejemen sapka
óriás hópehely rajt’ a botikó
apám fázik az ágyban
szorít még egyet kabátom övén a tél
gombok sűrűlnek a gomblyukak tövén
a számban sárgára vénült fogaim közt
füstölnek a hitvány mínuszok
apám reszket az ágyban
a füstölőben ilyenkor régen
kolbászt szalonnát sonkát forgatott a füstön
jó apám tavaszra nyárra készült gazdaember módjára télen
míg el nem jött érte jégtörő Mátyás
hogy a jégzajlásban sebtében
halált hevenyésszen
2026. január 20.