A költő is, mint annyi volt diák,
emlékeiben őrzi iskolánk,
híre nem vetekszik az egyedi,
vagy zilahi scholák hírével,
de gimnáziumunknak párja nincs.
Két szárnyas angyal őrt áll homlokán,
mint két hűséges, vénecske diák,
a homlokzat az égre csúcsosul,
szerényen, békességben, és nem vadul,
mint a viharok, mik elvonultak itt,
mik jöttek buzgón, jöttek szertelen,
torz eszmék porától szennyezetten,
s zúdultak rá a szelíd diákra;
ó, az idők itt nem teltek hiába:
viharverésekben edződött bennünk a vas.
Most is ágál a homlokzat falán
a két angyal, kezükben fáklyaláng
gyanánt lobog a nagy hon címere,
viharverések gúnyjának kitéve,
iskolánk éke, száz év tört bilincsbe.
2024. június 18.
