Ágh István: Varázslat karácsonyfára

Burkolózz barna kabátba,
de ha hó jön, vedd föl a zöldet,
öltözködj havazásba,
a havak, mint fára ömölnek,
nem kopasz ágra,
de karácsonyfára,
csöndíts, lehelj rám örökzöldet!
Legyél egy pillanatra, mint a fa,
mozdulatlan, aztán egy kedves
mozdulattal indulj el, kedves,
mintha gyökered lábad volna,
mintha a lábad földanolna
az első emelethez.
Karácsonyeste van. Manók
és mókusok csöngettyűznek
ezüstdióval.
Te itt állsz álmaim között,
díszítve aranyozott útravalóval.
Jagellók kivénhedt jegenyéihez,
Dubrovnik cédrus-illatába menjünk,
vagy a Keleti pályaudvar langyos
forralt borával legyünk együtt?
Karácsonyeste, másnapi,
másnap másnapja ez az élet,
fölnyitom szememet, foszló
díszeid között mégis csak engem nézlek,
meg azt, hogy hullik belőled,
belőlem, ami szép volt.
Vízkereszt nem csordít ereszt,
jéghegy az égbolt.
Nincs erdő nélküled,
nélkülünk nincs Magyarország,
tűleveleid illegesd,
injekciózd az ország sorsát
valami szépre, ami nincs,
burkolózz barna gyümölcsbe,
de ha hó lesz, vedd föl a zöldet,
öltözködj havazásba,
lehelj rám örökzöldet.
Hozzászólások