Ágh István: Rézerdő

Rézálom, réznap, rézvirág,
vándora rézidőnek,
fejemnél rézmadár repül,
rézszarvaim kinőnek,

ifjuságom kisasszonya,
a rózsaszín királylány
ringyó lett, oda a palota,
ország és sárkány,

mégis megyek, bár nem tudom
minek keresem ami nincsen,
nem mehetek vissza soha,
ahonnan el kellett mennem,

reményem fehér rongyai
fákról csapkodnak utánam,
előttem győztesek fekete
inge szárad a várban,

győzzétek gyönge lábaim,
csak türelmem ne fogynál;
szerencséd fiam, hogy öreg
anyádnak szólítottál.

További bejegyzések