Ágh István: Napforduló

Kihült nyári fekhelyem,
ahol a nap sütött,
lőporfüstbe tünt világ
az a föld, szélütött
lombot sározó világ,
sűrü eső esik,
álmom ablakán locsog
estétől reggelig,
folytatja az éjszakát
nappal égő lámpa
fejemnél esernyő
denevérszárnya,

felhőket cserél az ég,
a bőr ruhát cserél,
változnak látványaim,
velük a hús, a vér
elveszti aranykorát,
a szabadba valót,
a jászlakhoz állitó
kötelek már láthatók.