Én nagy gyereke két öregnek,
rámszakadt hűvösből lesem:
szüleim a ház körül ténferegnek
tétlenül, betegen.
Fejszét, kapát pihentető
asztma, lobbos vérnyomás.
Folyik örökös gazeső,
pipacs, vörös káromkodás.
A falat betöri az ég,
huzatban pókháló táncol.
Itt végződik a messzeség
romokba kevert bodzaágon.
Kiszárad holnapra a kút,
nem lobog fénye ősz apámon.
Gyalogúton kutyával gyerek se fut
a kert alá, hogy világot lásson.