A partifecske égszakadást jelzett
ittasodnak esőtől a földek.
Dagadt kalászba csipnek a pityergő
cafatos tollú fürjek.
Piros lábakkal vénember baktat
a csillogó legelőre,
levett kalappal keresi a gombát,
lassan letérdel előtte.
Alkony sugára: megdőlt búza szála
vele remeg a csöndben,
seregélyhad mint akna a tükörbe
ezüstnyárfákra csörren.
Rakott szekér sárba süllyed,
topog a csikós kanca,
kinjában tejet spriccel a tőgye,
fogán ropog a zabla.
Vadászgép kereng, mint aranyhalacska,
irigyen megcsodálom:
Fickándozik, mintha minden
rendben volna e nagy világon.