Elvesző lépted után,
mintha sohasem láttalak volna szerelmem,
búcsuzás után édesanyám,
mintha nem is te szültél volna engem,
üres asztaltól, társaim, egyedül
eltántorgok kézfogásokból kioldódva,
szememre lábdobogásos mennyezet feketül,
inkább mennék egy istállóba,
hiába szerettek, éltek nélkülem,
székeim porát sem izgatjátok szobámban,
örülnék egy egérnek is,
tükreimet megutáltam,
hát fölkelek, felöltözöm,
itthagyom e lassu haldoklással altató ágyat,
ahol keresztté lett karom,
csákány a lábam, el ne szálljak,
hát fölkelek, hajam lobogtatom,
éjszakai villamos szélviharával,
valakit szólítok telefonon,
legalább hangommal háljon,
vénséges kézből virágot veszek,
szálanként hajítom ablakotokba,
s eltünök, mintha köveket
dobáltam volna.
