Fönt vagy-e még a szakadékba hajló
bokor hegyén, te kismadár?
tüskés ágakba gabalyodva
hagytalak ott, elérhetetlen,
míg a szomszédban fajtád
boldog példánya csivitelt,
téged a pánik pörgetett
oly tébolyító csapkodásba,
hogy majdnem elrepült a szárnyad,
de te csőrözted eleséged
a héjából még akkor is,
ott vagy-e még, vagy leszakadtál,
csöpp bojt, hol segíthettem volna,
ahol már én is úgy vagyok,
mintha meg kéne mentened.
(1984)
Könnye hull az ólomszürke égnek, a böjti szelek virágruhát tépnek, s míg a szirmok dideregve halnak, a csendes percek emlékeket csalnak: a felderengő napfényes napok
Megírta láza verseit, s utána nyakát a lét hideg vasára tette, foszolva szét a lelkeink zugába magát temette végleg és örökre. De bibliája sok tenyérbe
Menekülök talmi csillogású díszletek közül. Magam mögött hagyok mindent, mi Tőled elszakaszt: bábeli betonszörnyeket, szavakat látszatlüktetést, látszatembereket hamisan ragyogó kirakatokat, szemeket zsírosan fénylő pénzkötegeket hazugságvárakat,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
