Ady Endre: BIOGRÁFIA

ADY ENDRE

ↈ Diósadi Ady Endre, születési nevén: Ady András Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője.

Életpálya

A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.

Egy Szilágy megyei faluban, Érmindszenten, elszegényedett nemesi családban született. Édesapja diósadi Ady Lőrinc (1851–1929), kisparaszti gazdálkodó, édesanyja tiszaeszlári Pásztor Mária (1858–1937), református lelkipásztorok leszármazottja volt. Egy nővére (Ilona, aki még egyéves kora előtt meghalt) és egy öccse volt, Ady Lajos (1881–1940), aki magyar–latin szakos tanárként ábrándos nyelvészkedéssel nevüket Ond vezér nevéből eredeztette. Ady Mariska, Ady Endre unokahúga volt.

Ady több átlagostól eltérő testi adottsággal jött a világra. Mindkét kezén hatujjúsággal született. A rendellenesség enyhébb változatát jelentő, csupán csont nélküli, csökevényes bőrnövedékeket születése után – a tövüknél cérnahurokkal elkötve, elsorvasztva – a bába tökéletesen eltávolította. Sokujjúságát később a költő a kiválasztottság táltosjeleként értékelte, és ez a közvéleményben is misztikumként lengte körül. Emellett „mindkét oldalt lenőtt” füllel, és feltűnően nagy, rövidlátó szemmel született. Felnőttként hiúságból nem hordott szemüveget, inkább egészen közel hajolva olvasott. Lábai alkatilag véznák, gyengék voltak, ez okozta bizonytalan járását, nagy bütykei miatt pedig speciális cipők viselésére kényszerült. Később köszvény is kínozta.

Tanulmányait az érmindszenti református elemi iskolában kezdte 1883-ban, ahol Katona Károly tanította írásra, olvasásra, számolásra, bibliai történetekre és zsoltáros énekekre. Szülei idővel gimnáziumba szánták, ez volt az oka, hogy tanulmányait 1886-tól a katolikus népiskolában folytatta Hark István keze alatt. Az elemi befejeztével, 1888-ban a nagykárolyi piarista gimnáziumba került. Ebben az iskolában voltak saját bevallása szerint a legszörnyűbb diákévei, amellett, hogy itt erősödött meg a fizikailag addig gyengécske gyerek. Itt írta első költeményeit is, amelyek többnyire verses csúfolódások voltak, és ezekből az évekből származik barátsága Jászi Oszkárral, akivel együtt jártak hittanra. 1892-től a zilahi református kollégium diákja volt, ahol 1896 júniusában jelesen érettségizett: csak görögből és matematikából kapott jó osztályzatot. A liberális szellemű zilahi „ősi schóla” a szigorú szerzetesi iskolából kikerülve a szabadságot jelentette számára: itt szabad volt nyilvánosan is cigarettázni, és itt váltak rendszeressé a szombat esti kocsmázások is; emellett itt érték első – iskolai – irodalmi és szerelmi sikerei is, utóbbi F. Erzsike személyében, aki későbbi versei Zsókája lett. Itt ismerte meg Kun Bélát is, aki egy ideig magántanítványa volt.

Édesapja a lecsúszott család újbóli felemelkedésének lehetőségéről, a leendő szolgabírót látta fiában, ezért beíratták a debreceni jogakadémiára. A várost nem sikerült megszeretnie: szülei beleegyezését megszerezve a második évre már a pesti jogi karra iratkozott be, majd Temesvárra ment, ahol délelőtt a királyi táblánál írnokoskodott, délután magánórákat adott. Temesvárról nagyon betegen vitte haza édesanyja 1897 karácsonyán, ahonnan felgyógyulva utazott újra Budapestre, a negyedik félévre beiratkozni. A többször is megküldött tandíj azonban korhelykedésre úszott el. Nem mert szülei szeme elé kerülni, ezért Zilahra utazott, ahol ügyvédbojtár lett és egy barátjánál lakott. Ez idő tájt született meg egy önálló verseskötet kiadásának gondolata. Ősszel az egyetem folytatásának szándékával ismét Debrecenbe ment, azonban az előadásokat hanyagul látogatta, sokkal jobban érdekelték a lapok (Debreceni Főiskolai Lapok, Debreceni Ellenőr, Debreceni Hírlap). Előbb a Debreczeni Hírlap, majd 1899-től a ’48-as érzelmű, függetlenségi párti Debreczen című folyóirat „hivatásos” munkatársa lett. A soron következő félévre már be sem iratkozott, ezzel vége szakadt jogegyetemi tanulmányainak. Ugyanebben az évben megjelent első verseskötete, Versek címmel, de nem volt sikere.
1899 végén Nagyváradra ment, ahol gazdag kulturális élet folyt ekkor. 1900. január elején a kormánypárti Szabadság című laphoz szerződött. A társadalmi igazságtalanságról és a munkásnyomorról írt kritikus cikke 1901. április 22-én jelent meg a Friss Újságban Egy kis séta címmel, amely azonban világnézeti ellenszenvet gerjesztett ellene lapjánál, így május 23-ától a lapversenytárs Nagyváradi Napló kötelékébe lépett. A kritikus hangú jegyzet néhány katolikus pap dőzsölő életvitelét ostorozta, valójában a klérust minősítette vele. Az egyház feljelentette rágalmazásért, Ady pedig 3 nap fogház és 10 korona büntetést kapott érte.
Jó újságíróvá vált, prózai stílusa itt fejlődött ki. Új verskötetet is kiadott 1903-ban Még egyszer címen, azonban ez is komolyabb visszhang nélkül maradt. Ady Nagyváradon bohém éjszakai életet élt, amelyben Halász Lajos és Szűts Dezső voltak állandó partnerei. Ehhez a városhoz kötődik az a Rienzi Mária énekesnővel folytatott végzetes szerelmi viszony is, amelynek következtében először elkapta a szifiliszt: erről a Mihályi Rozália csókja című novellájában írt.

Életében az áttörést 1903 augusztusa hozta el: ekkor ismerkedett meg Diósyné Brüll Adéllal, egy Nagyváradról elszármazott gazdag férjes asszonnyal, aki ekkor Párizsban élt és látogatóba jött haza. Léda (Ady így nevezte őt el) lett a múzsája; az ugyanebben az évben megjelent Még egyszer című kötetében „A könnyek asszonya” című költeményt már ő ihlette. Lírai kibontakozásában Léda iránti szerelme és nála tett párizsi látogatásai segítették. A Léda-kapcsolat 9 évig tartott: 1903-tól 1912-ig. Léda 1907-ben halott lánygyermeket hozott világra, vélhetőleg a költőtől. Kapcsolatuk 1912-re teljesen megromlott: Ady a Nyugatban publikált Elbocsátó szép üzenet című versével végleg szakított Lédával.

Hétszer járt Párizsban 1904 és 1911 között. Első, egy évig tartó párizsi útja után az ellenzéki Budapesti Naplónál helyezkedett el, ahol 500 cikk és egy sor költemény jelent meg a tollából. Rövid idővel a hazatérése után tartott választásokon a nem várt ellenzéki siker – amely 30 év után váltotta a kormányzó Szabadelvű Pártot – a lapot kormánytényezővé tette azzal, hogy annak főszerkesztője, Vészi József a miniszterelnök sajtófőnöke lett. 1906-ban a Fejérváry-kormány lemondott, és mivel Ady pozíciót töltött be a darabontkormány mellett sajtótudósítóként, méltatlan támadások érték, ami elől előbb Érmindszentre, majd júniusban Párizsba „menekült”.

Második párizsi tartózkodása és a kapcsolódó földközi-tengeri utazás időszaka költészetének termékeny korszaka. 1906-ban megjelent harmadik verskötete Új versek címmel – ez a könyv mérföldkő a magyar irodalomban, a modern magyar költészet születését jelzi –, de negyedik kötete, a Vér és arany hozta meg az igazi sikert és a kritikusok elismerését.

1908-ban a Nyugat című új irodalmi lap első számában megjelentek Ady versei és esszéi, ennek a lapnak lett élete végéig munkatársa, 1912-től pedig az egyik szerkesztője is. 1908-ban Nagyváradon A Holnap nevű irodalmi csoport egyik alapítója volt. Egy antológiát jelentettek meg Ady költeményeivel, valamint Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka műveivel. Ezeket a verseket rosszallással és értetlenséggel fogadták.

A Nyugat kétségtelenül a magyar irodalom legfontosabb folyóirata, melynek Ady nemcsak szerkesztője volt, hanem szimbóluma is. Mivel a Nyugatban nem jelentek meg politikai cikkek, írt más lapokba is (például: Népszava, Világ). Keményen kritizálta a politikai helyzetet. Nem volt ínyére a vezető pártok nacionalizmusa, de bírálta a szociáldemokraták antinacionalizmusát is; látta, menynyire maradt el Magyarország a fejlett országoktól, de rámutatott a nyugati országok fogyatékosságaira is.

Jászi biztatására jelentkezett a szabadkőműves Martinovics páholyba, amelybe 1912. május 3-án vették fel, együtt Csáth Gézával. A páholy tekintélyét emelte Ady tagsága, ezért rövid idő alatt léptették legény-, majd mesterfokba. A páholymunkákon azonban csak igen ritkán vett részt, hétéves tagsága alatt mindössze négy alkalommal, azaz felvételén és díjemelésein kívül csak egyszer.

A Lédával való szakítása után többnyire csak alkalmi nőkapcsolatai voltak. 1913. november 21-én a hűvösvölgyi Park Panzióban Balázs Béla mutatta be neki Dénes Zsófiát („Zsuka”), a Párizsban élő fiatal újságírónőt, akivel gyorsan megkedvelték egymást, és akit a költő saját neve után Andreának nevezett el. A gyorsan kibontakozó szerelem hatására esküvőt fontolgattak, azonban Dénes Zsófia anyjának heves tiltakozása miatt a kézfogó elmaradt; a Becéző, simogató kezed és az Élet helyett órák című, a Ki látott engem? kötetben megjelent költeményei a Dénes Zsófia iránti érzései emlékei. 1914-ben találkozott az akkor 20 éves Boncza Bertával, akivel 1911 óta levelezett. Berta első levelét egy svájci intézetből írta Adynak. 1915. március 27-én a lány apjának (Boncza Miklós, neje: törökfalvi Török Berta) beleegyezése nélkül összeházasodtak.
Verseiben Csinszkának nevezte Bertát. Esküvői tanúik Vészi József és Ignotus-Veigelsberg Hugó voltak.

Az első világháború kitörését nemzeti tragédiaként élte meg; ez idő alatt nem közölt írásokat, négy év hallgatás után, 1918-ban jelent meg újabb verseskötete, A halottak élén cím alatt. A kötetet Hatvany Lajos szerkesztette, aki „a kötet összeállításába erős kézzel nyúlt bele”, egyes verseket ki is hagyott.

Az őszirózsás forradalom után megalakult népköztársaság a forradalmi versei miatt megpróbálta kisajátítani, saját költőjének tekinteni. Ady ettől igyekezett elhatárolni magát, noha harcos híve volt a polgári radikalizmusnak, és „vezérének” nevezte Jászi Oszkárt. 1918 novemberében (a Tisza-gyilkosság után) a harmadlagos szifilisz jellemző szövődményeként kisebb szélütést kapott. Ettől kezdve beszéde szaggatottá vált, de elméje tiszta maradt. Később megkapta a világon épp ekkor végigsöprő spanyolnáthát, ebből kialakuló magas lázzal járó tüdőgyulladását a Liget Szanatóriumban kezelték. Két hete ápolták, amikor egy reggel hirtelen meghalt (1919. január 27-én, 41 évesen).

Halálát végül is, Czeizel Endre adatai szerint, a kórboncolás alapján a főverőér megrepedése okozta, melyet a harmadlagos vérbaj jellemző megnyilvánulása, az aorta idült gyulladása miatt kialakult főverőér-tágulat előzött meg.

Temetése január 29-én volt: koporsóját a Magyar Nemzeti Múzeum előcsarnokában ravatalozták fel. Haypál Benő református lelkész gyászbeszéde után Kunfi Zsigmond közoktatási miniszter, majd Móricz Zsigmond mondott gyászbeszédet. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében Vincze Sándor, a Nyugat nevében Babits Mihály, az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetsége nevében Pikler Gyula, az összes újságíró-intézmények nevében Bíró Lajos, míg a Társadalomtudományi Társaság nevében Jászi Oszkár búcsúztatta. Sok más közéleti személyiség mellett több tízezren rótták le kegyeletüket és búcsúztatták, majd kísérték utolsó útjára fedetlen fővel, a Múzeum körúton és a Rákóczi úton át a Kerepesi temetőig.

Költészete

A 19-20. század fordulójának magyar költészetét a haldokló népi-nemzeti iskola határozta meg, mely Petőfi nyomain járt, utánozta népies hangját és nem tudta magát megújítani. Ady, ha nem is az első volt, aki szakított a hagyománnyal, de az első, aki utat tört egy új, modern stílusnak. Bár szívesen tetszelgett a magányos, meg nem értett forradalmár szerepében, a valóságban költőtársai támogatták őt és sokan utánozták verseit. Maga Ady nem kedvelte az utánzókat, és A duk-duk affér című írásában ki is gúnyolta őket.

Az első két kötete még nem jelentett semmi újat. Az új stílus elemei először esszéiben, publicisztikájában és más írásaiban mutatkoztak meg. Egy új költészeteszmény nevében lép fel, hangsúlyozva azt, hogy ő nem lesz a „szürkék hegedőse”. Az ősi, magyaros költészet, kultúrkör és az új, forradalmi változást hozó költői program egyesítése a célja – ezáltal szakítva ki a magyar költészetet az elvadult Hun táj virágtalan vidékéből.

Sajátos technikával dolgozott: egyrészt megalkotta egyedi kevert ritmusát, mely a szimultán verselés egy kevert változata; a belső ritmus, ismétlések, halmozások, puritánabb versszerkezet és a zökkentés, tagolás jellemző e sajátos ritmikára. Továbbá új szavakat alkotott az „el” igekötő igékhez való hozzátoldásával, ezáltal keltve egy vagy csak múltbeli vagy elszalasztott lehetőséget, történést vagy balul sikerült próbálkozást a múltban. Többé-kevésbé ezek az igéi a magyarság szomorú sorsára utalnak (elél, elmásol).

Ady tematikus-motivikus költő volt. Költészetében meghatározott motívumcsoportokat követhetünk végig, s ezzel Ady egyedülálló a világirodalomban. Tematikája, szimbólumrendszere: ars poeticák, szerelem (Léda, Csinszka), látomásos tájköltészet, Magyar Ugar, Istenes versek, magyarság – kuruc tematika, létharc – pénz motívuma, halál, forradalmi versek és világháborús költészet.

Adyt biztosan befolyásolták Baudelaire és Verlaine versei. Gyakran használta a szimbolizmus elemeit, visszatérő témái az Isten, Magyarország és a harc a túlélésért. Más témái élete bizonyos időszakaiban fordulnak elő: pénz, Léda.
Szimbolizmusa költeményeinek látomásosságában, meghatározatlanságában jelentkezik. Jelentős szereppel bírnak szimbolista ihletésű verseiben a színek (piros, fekete, fehér), a szuggeráló erő és az Adyra jellemző szómágia, mint például a korrespondancia (szokatlan képzettársítások, konkrét és absztrakt összekapcsolása) és a zenei crescendo (jambikusság, ismétlések, halmozás).

Szecessziós jelleget is mutat költészete, amit a következők támasztanak alá. A szecesszióra jellemzőek a dekoratív vonalak, az egzotikusság, különösség, titokzatosság. Ilyen verseit meghatározza az önfeltárulkozás, a személyiség új kultusza – szereplírának tekinthetők; az elkülönülés gesztusa, a túldíszítés, dekorativitás, az eufemizált halál.
Kiemelkedő egyéniségként másként gondolkodott a szerelemről, pénzről, életről és halálról, másként szereti hazáját. Szeretett változást hozni, nem érzi jól magát a feudálisan elmaradott Magyarországon.

Verseiből árad a harc, a lázadás a kor helyzete ellen. Költészetének egésze forradalom. A küzdésvágy és a reménytelenség érzése állandóan jelen van verseiben. Messiás-sorsnak érzezte a költő életét: Magyarországon duplán kell szenvedni, mint máshol a világban, ha valamit el akar érni az ember. Stílusának egyik legjellemzőbb vonása a különös jelzők gazdagsága. Gyakori témája énjének testi-lelki kettészakadása. Életszeretet, az élet teljességének igénye mindvégig kísérte költészetét.

Kötetei:

Versek; Hoffmann-Kronovitz Ny., Debrecen, 1899 [június]
Még egyszer; Láng Ny., Nagyvárad, 1903 [szeptember vége]
Új versek; Pallas, Bp., 1906 [február]
Sápadt emberek és történetek; Lampel, Bp., 1907 (Magyar könyvtár)
Vér és arany. Újabb versek; Franklin, Bp., 1908 [1907. december végén 1908-as évszámmal]
A Holnap. Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Miklós Jutka versei; sajtó alá rend. Antal Sándor; A Holnap Irodalmi Társaság, Nagyvárad, 1908
A Holnap új versei. Második könyv; összeáll., bev. Kollányi Boldizsár; Deutsch, Bp., 1909
Az Illés szekerén; Singer-Wolfner, Bp., 1909 [-es évszámmal, 1908 december második felében]
Berci és a grófnéja; Mozgó könyvtár vállalat, Bp., 1909 (Mozgó könyvtár)
Új csapáson. Novellák; Mozgó könyvtár vállalat, Bp., 1909 (Mozgó könyvtár)
Szeretném, ha szeretnének; Nyugat, Bp., 1910 [-es évszámmal, 1909 december közepén]
Így is történhetik. Novellák; Nyugat, Bp., 1910 (A Nyugat könyvei)
Petőfi Sándor válogatott, forradalmi költeményei. A forradalmár Petőfi; összeválogatta s elüljáró írással ellátta Ady Endre; Deutsch Zsigmond, Bp., 1910
A tízmilliós Kleopátra és egyéb történetek; Lampel, Bp., 1910 (Magyar könyvtár)
A Minden Titkok verseiből; Nyugat, Bp., 1910 [december közepe]
Vallomások és tanulmányok; Nyugat, Bp., 1911 (Nyugat könyvtár)
Gyűjtemény Ady Endre verseiből; Nyugat, Bp., 1911 (Nyugat könyvtár)
A menekülő Élet; Nyugat, Bp., 1912 [január vége]
Margita élni akar, verses regény, 1912 (Nyugat)
A Magunk szerelme; Nyugat, Bp., 1913 [március vége]
Muskétás tanár úr; Tevan, Békéscsaba, 1913 (Tevan-könyvtár)
Proletárok verses könyve. Ady, Csizmadia stb.; szerk. Bresztovszky Ernő; Népszava, Bp., 1913
Három március. 1911, 1912, 1913 / Ady Endre három ünnepi verse. Jászi Oszkár, Rubin László és Polányi Károly ünnepi beszédei. A Galilei-Kör öt éves fennállása alkalmából; Galilei Kör, Bp., 1913
Ki látott engem?; Nyugat, Bp., 1914 [február vége]
A halottak élén; Pallas, Bp., 1918 [augusztus eleje]
Ady Endre a zsidóságról; előszó Fehér Dezső; Nagyváradi Napló Ny., Nagyvárad, 1919 (Zsidó renaissance könyvtár)
Az uj Hellász; Amicus, Bp., 1920
Margita élni akar. Verses história…; ill. Kozma Lajos; Amicus, Bp., 1921
Szerelem. Ady Endre ifjúkori versei; Amicus, Bp., 1922
Ady Endre válogatott versei; vál. Dóczy Jenő, ill. Jaschik Álmos; Pallas, Bp., 1921
Az utolsó hajók. 1914–191; Athenaeum, Bp., 1923
Rövid dalok egyről és másról. Ady Endre százhetvennégy ismeretlen verse; összegyűjt. Földessy Gyula; Amicus, Bp., 1923
Márkó király. Ballada. 1894; írta Ady Endre a zilahi református kollégium 6-ik osztályos növendéke; közzéteszi Ady Lajos; facsimile-kiad.; Amicus, Bp., 1923
Levelek Párisból; Amicus, Bp., 1924
Morituri; bev. Reiter László; Amicus, Bp., 1924
Ady Endre párizsi noteszkönyve; sajtó alá rend., bev. Ady Lajos; Amicus, Bp., 1924
Levél az öccséhez; Amicus, Bp., 1925
Így is történhetik; utószó Földessy Gyula; Athenaeum, Bp., 1925
“Ha hív az acélhegyű ördög…”. Ady Endre újságírói és publicisztikai írásai; összeáll., bev. Fehér Dezső; Szent László Ny., Oradea, 1927
Ady Endre. Antológia; összeáll. Szabó Lőrinc; Athenaeum, Bp., 1927
Hatvany Lajos: Ady a kortársak közt. Ady Endre levelei és levelek Ady Endréhez; Genius, Bp., 1928
Ady Endre összes versei; Athenaeum, Bp., 1929
Az idő rostájában. Száz Ady vers; összeáll. G. Madarász Pál, Nemes József; s.n., s.l., 1937 (Magyar kollégiumi füzetek)
Ady Endre Összegyűjtött novellái; Athenaeum Ny., Bp., 1939
A tegnapi Páris; Bolyai Akadémia, Bp., 1942 (Bolyai könyvek)
Vallomások és tanulmányok. Magyar és külföldi irodalom; Athenaeum, Bp., 1944 (Ady Endre összes művei)
Ady Endre összes versei; Athenaeum, Bp., 1948
Ady Endre összes művei. 4. Párisban és Napfényországban; Athenaeum, Bp., 1948
Földrengés előtt. Válogatott kiadatlan novellák; bev. Szentimrei Jenő; Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1952 (Haladó hagyományaink)
Petőfi nem alkuszik. Tanulmányok; Testvériség-Egység Kiadó, Újvidék, 1954 (A toll mesterei)
Ady Endre válogatott levelei; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1957 (Magyar századok)
Vallomás a patriotizmusról. Cikkek; Állami Irodalmi és Művészeti, Bukarest, 1958
Ifjú szívekben élek. Válogatott cikkek és tanulmányok; vál., tan. Koczkás Sándor, jegyz. Bessenyei György; Móra, Bp., 1958
Ady Endre összes novellái; sajtó alá rend., jegyz. Bustya Endre; Szépirodalmi, Bp., 1961
Ady Endre összes versei, 1-2.; sajtó alá rend. Koczkás Sándor, Krajkó András, Szépirodalmi, Bp., 1962 (Magyar klasszikusok)
Poéta és publikum. Publicisztikai gyűjtemény; Irodalmi, Bukarest, 1967
Az elhagyott kalóz-hajók; bemutatja Baróti Dezső; kép- és dokumentumvál. Baróti Dezső, E. Csorba Csilla, szerk. Kőszeg Ferenc; Magyar Helikon, Bp., 1977 (Kézirattár)
Ady Endre összes versei; sajtó alá rend. Láng József, Schweitzer Pál; Szépirodalmi, Bp., 1977
Ady Endre publicisztikai írásai, 1-3.; vál., jegyz. Vezér Erzsébet; Szépirodalmi, Bp., 1977
Ady Endre levelei, 1-3.; szerk., szöveggond., bev., jegyz. Belia György; Szépirodalmi, Bp., 1983 (Ady Endre művei)
Ady Endre összes versei, 1-2.; szöveggond., jegyz. Láng József, Schweitzer Pál;
javított kiadás; Szépirodalmi, Bp., 1989

Tematikus válogatások a műveiből:

Ady-versek. Magyarázatos kiadás az ifjúság számára; közrebocsátotta Párkányi Norbert; Athenaeum, Bp., 1926
Jóslások Magyarországról. Tanulmányok és jegyzetek a magyar sorskérdésekről; szerk., bev. Féja Géza; Athenaeum, Bp., 1936
A forradalmi Ady; előszó Szakasits Árpád; versek, cikkek vál. Erdődy János, Szalai Sándor; Népszava, Bp., 1945
Őszi rózsák. Antológia Ady Endre forradalmi verseiből; vál. Kelen Dóra; Szociáldemokrata Párt Kultúrosztálya, Bp., 1947
A fekete lobogó. Ady harca a klerikális reakció ellen; szerk. Földessy Gyula, Király István; Franklin, Bp., 1950
A néppel tüzön-vizen át. Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila száz verse; Ifjúsági, Bukarest, 1953
A nacionalizmus alkonya; összeáll. Koczkás Sándor, Vezér Erzsébet; Kossuth, Bp., 1959
Ady Endre az irodalomról; szerk. Varga József, Vezér Erzsébet, bev. Varga József: Ady irodalomszemlélete; Magvető, Bp., 1961
Költészet és forradalom; összeáll., bev. Varga József, szerk., jegyz. Szabó Mária; Kossuth, Bp., 1969
Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében. Ady Endre, Bíró Lajos, Dutka Ákos és Juhász Gyula írásai a színházról; vál., bev. Indig Ottó; Kriterion, Bukarest, 1975 (Téka)
Péntek esti levelek; vál., utószó Varga József; Zeneműkiadó, Bp., 1975
Ady Endre versei; vál. Babits Mihály, szerk. Téglás János; Ságvári Nyomdaipari Szakközépiskola, Bp., 1976
Magyar jakobinus dala. Forradalmi versek és cikkek; összeáll. Szily Ernő; Kossuth, Bp., 1977
Az élet szobra. Ady Endre képzőművészeti írásai; szerk., bev., jegyz. Varga József, utószó Németh Lajos; Corvina, Bp., 1977 (Művészet és elmélet)
Életem nyitott könyve; vál., szerk. Kovalovszky Miklós; Gondolat, Bp., 1977
Az én hadseregem. Válogatott cikkek, tanulmányok, versek, elbeszélések fiatalok számára; vál. Varga József, szómutatót, utószó Pomogáts Béla; Kozmosz Könyvek, Bp., 1977
Művészeti írások; vál., szerk. Vezér Erzsébet; Kossuth, Bp., 1987 (Esztétikai kiskönyvtár)
Színház; vál., szöveggond., utószó, jegyz. Varga József; Szépirodalmi, Bp., 1980
A Sion-hegy alatt. Ady Endre istenes versei; összeáll., bev. Szabó Lőrinc; Szt. István Társulat, Bp., 1990
Kopátsy Sándor: Beszélgetések Adyval [vál. Ady publicisztikájából Kopátsy Sándor jegyz., Lengyel László Valami még készül. Levélféle Kopátsy Sándorhoz c. írásával]; Száminform, Bp., 1992
A vér városa. Nagyváradon és Nagyváradról; vál., sajtó alá rend. Vitályos László; Palatinus, Bp., 2001 (Várad, villanyváros)
Betlehem néma. Ady Endre minden karácsonyi írása; összeáll. Kőrössi P. József; Noran, Bp., 2002 (Írók karácsonya)
Kopátsy Sándor: Beszélgetések Adyval Nagyváradon [vál. Ady publicisztikájából Kopátsy Sándor jegyzeteivel]; CET Belvárosi, Bp., 2002
Ha hív az acélhegyű ördög… Ady Endre újságírói és publicisztikai írásai, 1900–1904; összeáll., kortörténeti ismeretekkel bev. Fehér Dezső, utószó Tóth János; NAT, Nagyvárad, 2005 (NAT könyvek)
Egy keresztvetés története. Zsidó történetek; vál., szerk., utószó Kőbányai János; Múlt és Jövő, Bp., 2006 (Múlt és Jövő klasszikusok)
“Legyetek emlékezéssel hozzám”. Válogatás Ady Endre verseiből – jegyzetekkel; vál., bev., jegyz. Százdi Antal; Petit Real, Bp., 2006
Az élet-halál titkai. Ady Endre füveskönyve; vál., összeáll. Papp Csaba; Lazi, Szeged, 2006
Erdély Adyja. Versek, elbeszélések, publicisztikai írások; összeáll., bev. Pomogáts Béla; Pro Universitate Partium Alapítvány, Nagyvárad, 2007
Levél a végekről. Erdélyi versek; vál., bev. Pomogáts Béla; Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2007
Jóslások Magyarországról. Tanulmányok és jegyzetek a magyar sorskérdésekről; szerk., bev. Féja Géza; Éghajlat, Bp., 2010
Séta bölcsőhelyem körül, 1-2.; Bába, Szeged–Érmindszent, 2010
A világosság lobogója alatt; vál., szerk., jegyz. Ferencz Győző; Nap, Bp., 2012 (Magyar esszék)

Ady Endre, az újságíró…

Ady Endre a modern magyar sajtótörténetnek is az egyik kiemelkedő alakja. „Újságíró-volta egyáltalán nem véletlenszerű. Ő nem úgy került a sajtóhoz, mint Petőfi (…) költői tehetségének jutalmaképp, és hogy megélhetéséről valamiképp gondoskodjanak. Ady előbb volt jó újságíró, mint jó költő, és mindvégig megőrizte újságíró természetét” – írta róla Szerb Antal. Ady a nagyváradi Napló munkatársa volt, és itt, a szerkesztőségben ismerkedett meg szerelmével, Lédával. Párizsból visszatért Nagyváradra s így szólította Váradot: Olyan gyönyörűszép Nagyvárad, mint egy kis Pece-parti Párizs.

Ady Endre előbb volt jelentős újságíró, mint jelentős költő. Érettségitől kezdve jelentek meg cikkei, versei. Írt a debreceni Főiskolai Lapokba, a kormánypárti Debreceni Hírlapba, majd a függetlenségi, ellenzéki Debrecenbe. Hamarosan a nagyváradi Szabadsághoz került, és másfél év után már a Nagyváradi Naplónál volt szerkesztő. Dolgozott a Budapesti Hírlapnál is. 1905-től a Budapesti Napló munkatársa volt. Gyakran írt a Pesti Naplóba, a Jövendőbe, a Világba és a Népszavába. A Nyugat elsősorban verseit közölte, de kritikái is megjelentek.
Publicisztikája magával ragadó, új nyelvet teremtő, vívódó, önstilizáló, ellenállhatatlan volt. A szubjektivitás, a publicisztika, mint a magánsérelmek megtorlásának eszköze, harcias, kötekedő. Szuggesztíven tudott elfogult lenni, a patetikus demagógia szentesítője. A későbbi újságírók mind próbálták utánozni.

Ady tudatosan tört előre az irodalom újításában. Lelke elvágyódott innen, szíve megszakadt, hogy más európai országban mind az végbe ment már az irodalomban, amit ő itthon próbál forradalmi újításokkal véghezvinni. Egyszerre siratta és egyszerre újította Magyarország irodalmát. „Nyomorúságosnak éreztem itthon az életet, s már régen is nem vagyok én itthon. Nem is akarok hazakerülni sokáig. Egyazon erő űz el a Duna tájáról, ami a magyar parasztot. Menni, menni akárhova, mert itthon rossz…”- írta 1906-ban.
Nagyvárad ebben a korban pezsgő szellemi és kulturális élettel rendelkezett. A nagyváradi szellemi élet meghatározó alakjai: Krúdy Gyula, Ady Endre, Bíró Lajos, Nagy Endre. Ezek a fiatalok határozták meg, a szabad megnyilatkozásnak jogát, és az örök újítás szellemét. Ady publicisztikája itt léte alatt nagyon gazdag volt. Nagyváradot egyenesen Debrecen elé helyezte, ezzel nagy port kavarva. Nem akarta Váradon leélni az életét, de tudta, hogy jövőjét itt alapozza meg: „…Nagyváradot, kedves, különös, városomat akartam, sőt még ma is akarom regényhőssé tenni, s megírni azt, hogyan gyűrte le a… polgárság az uralkodó, már figurában is hanyatló dzsentrit. Ott voltam, illetve úgy képzeltem, hogy ezt a fölséges processzust közelről látom, s a becsületes hívők hitével vallottam, hogy ami Nagyváradon történik, kicsiben, eleve és jelképesen egész Magyarország sorsa.”

Az első modern nagyváradi újság 1862 szeptemberében jelent meg Bihar címmel. A lap szerkesztője Győrffy Gyula volt. A hivatalos újságírás Nagyváradon 1868-ban indult meg a Nagyváradi Lapok című újsággal, Rádl Ödön szerkesztette. 1871-ben jelent meg a Biharmegyei Közlöny, majd 1874-ben a Szabadság című napilap, első szerkesztője Dús László volt. 1895-től Krúdy Gyula is a lapnál dolgozott, mint újságíró. 1900-tól pedig Ady Endre érkezett a laphoz. Fehér Dezső elindította a Nagyváradi Naplót. 1901-től Ady Endre lett a segédszerkesztője.

Egykori, kiemelkedő nagyváradi publicisták: Rádl Ödön, Ritoók Zsigmond, Márkus László, Hlatky Endre, Fehér Dezső, Hegedűs Nándor, Várady Zsigmond, Iványi Ödön és Thury Zoltán, később Ady Endre, Balázs Béla, Bíró Lajos, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Nagy Endre, Somlyó Zoltán.
Adynak élete Debrecenben csak züllött és valahogy nem tudott sem az adósságból, sem a nyomorból kilábalni. Tulajdonképpen Nagyváradra érkezése megmentette életét. Ady Endre érkezését örömmel fogadták a lapnál és hamar beilleszkedett a csapatba. Bíró Lajossal került szorosabb baráti kapcsolatba, bár Ady nem tudta feladni addigi életét, az éjszakázást, a kocsmázást, Bíró pedig ezt az életvitelt nem vette fel.

A Nagyváradi Naplót Fehér Dezső indította el 1898. október 1-jén, azzal a céllal, hogy legyen egy teljesen független demokrata újság, a megújulásnak radikális szócsöve. Ady Endre stílusa tökéletesen beleillett a lap arculatába. A lapot 1935-ig Fehér Dezső szerkesztette, később Hilf Lászlóval együtt, majd Kunda Andor a lap megszűnéséig. 1934-től 1940-ig a lap címe csak Napló, a helységnevek cenzúratilalma miatt. Megfordult a lapnál Ady Endre, Babits Mihály, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond. A lap 1940. szeptember 7-én szűnt meg.
Ady Endre 1901. május 12-től a Nagyváradi Napló szerkesztőségének a tagja. 1903-ban indult Párizsba. Ady meghatározó szerepet töltött be a lap életében. Halála után is folyamatosan jelen volt az Ady-kultusz. Folyamatosan jelentek meg riportok, cikkek, Adyhoz kapcsolható események, könyvek. Ady cikkei lírai jellegűek. Adynál nem létezik tárgyilagosság, közömbösség, semlegesség, e helyett szenvedély, pártos állásfoglalások. Soha nem titkolta véleményét, bátran vállalta. Szubjektivitása mind politikai, társadalmi szempontból helytálló és mindig jogos ítéletet alkotott. Minden vágya a forradalmi átalakulás volt. Azért írt, hogy kritizáljon, irányítson, javítson, forradalmasítson.

„Az újságíró Ady kritikája a magyar társadalomról lesújtó. Kíméletlen, kegyetlen, megsemmisítő. Adynál nincs pardon. Minden szava támadás, minden sora harc. Ezért szerfölött izgalmasak írásai.” (Ady 1977, Bölöni)

forrás: alapinformáció – wikipédia –
Szerzői művek listája.

(CREATIVE COMMONS!)

További bejegyzések