Zalán Tibornak
Vonaton, buszon, villamoson viszem
magammal ezt a varjúfekete
könyvet, huzat lobogtatja
a lapokat, mint nagymama kendőjét
a szél. Ismerős mozdulatok:
amikor misére indult anyám,
reszkető kézzel lapozgatta
a lángoló imakönyvet,
közel járt hozzá az Isten.
Lángnyelvek táncolnak csipkebokorban,
pattog az örök nyár, alszik a sivatag,
tervezhetetlen sóhajok szakadnak,
szeretkezések előtt kiszáradt
torokkal várjuk a gyönyörű pusztulást,
a hajnali kiüresedést.
Láthatod, szépséges halált hoz
a türelem. Hosszú szünet után az eső
is megérkezik, elfolynak a betűk,
lesz néhány akvarell, kellemesen
halványuló horzsolások, a jövő
maszatolt történései bekerülnek
az emlékkönyvbe.
