Jancsó Miklós emlékének
Hosszú snitt: szemedben
fénycsikók szeretkeznek,
s mindez oly természetes. Lovak
legelnek szelíd dombokon, sose
fogy el a büszke fű. A meztelen
lányok lassan közelednek, leballagnak
a vászonról, közénk ülnek,
fényes hajukat fényes szelek
röpítik. Szóval: a szabadság.
Mindez időleges: tejfehér éjszakát
hasítanak csendőrszuronyok.
Máig érvényes mozdulatok.
Ha és talán. Remény és igazán? Ott leszek. Vagyok. De nincsenek mondatok. Várok. Mire? A tömör semmire. Az üresség csőre töltve, s a kéz már
A hajnal bontja szárnyait, szél viszi messze az éjjeli mélykék sötétet, mint óvó vándor, a fény gyöngyei ébresztenek apró páracseppeket. A percek lassan egymásba folynak,
elment Hedoné Erósz és Psyché lánya ki újra és újra feltöltötte mézzel a mézesbödönt elment lejárt munkaideje elment barlangba zárni szépséges arcát s kötni fátyolba
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
