Keresés
Close this search box.

Ádám Tamás: Tarlók és borosták

Gyenes Istvánnak

Te a borostákat írod meg
arcunkon, én tarlókról motyogok,
és időnként a szépségben
mindketten elveszünk.

Te, mint jó vadász, az erdőben
vonszolod az árnyat,
nekem egyszerűbben változik
a tér: a villanybúra imbolyog.

Neked sörétes puskád dörren
meleg lombok között,
nekem országos fagyban
roppan a csönd.

Értjük egymás szavát,
hát eliszunk öt-hat verset,
de marad még elég,
azokat szidjuk szemlesütve.

További bejegyzések