Már egyetemistaként írt verseket,
hattyúk vergődtek a dús sorok között,
a hatalommal áttételesen pörölt,
metaforák nyíltak felszakadt seben.
Korán jött, korán távozott a siker,
a tanítás maradt, billent a vödör,
Pista a gimnáziumba költözött,
borozókban versekről értekezett.
Dús krétapor és ital mámorában
próbálta megfejteni, mi a válasz,
töprengő estéken ő maradt alul.
Rajongtak érte hű tanítványai,
kocsma előtt zengtek szerenádjaik,
fájt a hiány kimondhatatlanul.
“megáldva és leköpve mindenütt” – Francois Villon: Ballada a senki fiáról Rád aggatják, és te magadra aggatod a címeket: munkatárs, apa, fiú, testvér, költő. A
Kicsim akár hiszed, akár nem, szó szerint azt hallottam, hogy van egy afrikai csigafajta, ami átrágja a betont is, állítólag az USA-ba is behurcolták már
színtelen aszott kezével fest szürkét és fehéret képmutató múlt határoz meg bús jelent s ringat mélykék álomba eltékozolt perceket özönvíz gyászos fátyolként takarja világ szennyét
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
