Keresés
Close this search box.

Ádám Tamás: Miközben búcsúcsókot dob a hóembernek

Először a mozdulatlanság,
aztán az utánozhatatlan
mozdulat, megmásíthatatlan,
el nem feledhető. Szeme lassan
barnul, pedig eredetileg kéknek
álmodta az Isten, mert a Teremtő
az ég miatt általában kéknek
álmodja a szemeket.

Először a mozdulatlanság
aztán az utánozhatatlan
lendület; miközben búcsúcsókot
dob a hóembernek, szempilláján
megolvad a jégcsap, arcán
vastagszik a könnypatak.

További bejegyzések