Napközben a falu selymesen csendes,
homokos határban krumpliföld lapul,
bogarak lakmároznak leveleken,
asszonyok kapálnak, hangjuk fakul.
A férfiak napközben alig isznak,
nincs mi átlépje az ingerküszöböt,
kiesik kezükből a nagy talicska,
arcukról árnyékban izzadság csöpög.
Végre este lesz, nyüzsög a Kaparó,
a kocsmáros kiönt három féldecit,
fölösleges már ropogós foglaló.
Időnként a testet a fej elviszi,
recés lépcsők jelentenek akadályt,
az asszony horzsolt fejjel is hazavár.
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
