Frissen mosott emlékeink
betöltik a szobát, alig jut hely
a jelennek.
Megszokásból visszafelé
pereg a kopott kópia,
lassan kisbabák leszünk.
Egyre füstösebbek és egyre
kisebbek gőzmozdonyaink,
a semmibe vesznek.
Egyetlen sárguló kockát
sem temethetünk.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
