Nem mondok újat, szaftosat,
falvédőre varrt émelyítő
részigazságokat, de bizony
a nyíltság ideje lejárt,
fedezék mögűl csattannak
ismeretlen szavak.
Ilyenkor látomások gyötörnek,
elfeledett szarvasok
agancsaitól véres az égalja.
Szobor szomjas száján
észrevétlen kibuggyan
a vers s elszáll, mint hideg
pipánk kinyílt sebéből
egy szédült darázs.
Csak zümmögések,
kettéharapott káromkodások
koccannak üveggé fagyott
levelekre.