A sorompó mellett áll a házikó,
ahol esténként lakmározni lehet,
álcázásnak ott feszeng egy tiloló,
betyárosan erős a krumplileves.
Csöpp a csárda, alig kapunk levegőt,
az udvaron három tölgyasztal hasad,
sosem kapni erre remegő velőt,
a hangulat merészen családias.
Ingünk alatt égett olajszag lapul,
elindul felénk egy kócos partvis,
enni már, ha akarunk sem tudunk.
Vár az ital, illik teljesíteni,
az Égerláp mellett dülöngélünk,
hathatós segítséggel hazaérünk.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
