Arcom gödreiben zsugorodott
cinkék pihennek, megfáradtak,
mint én, amikor képzeletben
hosszú útra kelek, maradok
inkább pihenőhelynek,
a madarak legalább köszönnek.
Az éjszaka sötét rongyai
betakarnak, láthatatlan leszek,
a kések mégis eltalálnak szerényen.
Tűröm a magánbeszélgetések
csendjét. A hangok hamarosan
ideérnek. Mély fájdalmat
közvetít egy Bösendorfer
zongora.