tűzkévét vet a hold
s én mégsem alszom
fehér csend zizeg
fehér csend takarja arcom
egyedül volnék
ha rám nem festene
egy rigó rézgyűrű szeme
fekete leplet
és sárga íveket
repülni hív
talán vele megyek:
szeret
ma annyi más keres
szavakat bennem
jónás tamás egy sorát
siratja az éjfél
és megtudom hogy
ennyire sosem illett
még jónak lennem
a hold majd elfehérül
ahogy az arcom akkor éjjel
de itt vagyok valami
istenen túli engedéllyel