(nem költészet
hanem élő dobogás)
néha jó ott lenni
ahol önmagad vagy
látomások nélkül
mondjuk az út mentén
a virágok között
melyek álmaidból
nyíltak ki először
a sóval szórt ég alatt
vagy az őrizetlen
tüzek fölött
a meleg áramlatok
emlékeivel
az éjszaka fekete
függönyének rojtjainál
és egy arckép változó
fényei által csak lenni
mintha erre és csak
erre teremtődtél volna
Megjelent:
Acsádi Rozália: Cseresznyés, elengedlek –
című kötetében – PAKSaméták sorozat 7. – 2023.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
