Napok óta keressük a macskát,
-hétfő éjjel megszökött megint-
a ház körül és a bokrok alján,
ahová elbújik rendszerint,
ha ott is volt, jól meghúzta magát,
hiába szólongattuk egyre,
bajuszhosszal megnyerte a csatát,
nem tudta, hogy kint el van veszve.
Ösztönei hívták és a játék
giz-gazok közt erjedő éjben,
incselkedett vele minden árnyék,
én tulajdonképpen megértem.
Ha a kertek kihűlnek majd télen
s vitorlaként hófelhő dagad,
ki vigyáz rá akkor, hogy ne féljen,
zimankóban életben marad?
Lejönnek a rókák a hegyekből,
kavicsot csikorgat a szél is.
Mit tud a macska a küzdelemről?
Sajnálom, de csodálom mégis.
Majd visszajön egyszer talán önként,
reszketve, fagyoktól cibálva,
vagy belehal, de akkor se történt
én tudom, semmi sem hiába.
