A. Túri Zsuzsa: Boutilimit Paris-Dakar

Kicsit, mint a holdbéli táj, szürkén összeérnek
kocsik, homok és bakancsok, már ébredő fények:
repedezett zománcú ég, foszlott felhők rajta,
olyan, mint az antik csipke műves, finom rajza,
mindenütt por, ruhába és házba beszivárog,
kocsiba ülsz, klímát kapcsolsz, mikor nekivágtok
dűnék között, a rallynak, fejeteken kalap,
nevetgéltek, hisz vagánynak ígérkezik a nap,
hősök vagytok, gondoljátok, sok igazi férfi,
izmos karok, szőrös mellek, öröm rátok nézni.

Meg-megálltok kis falvakban, gyerekek csodálnak,
sivítozva vagy pénzt kérnek, vagy kővel dobálnak,
szemed villan, keskeny penge, sért a nyers valóság,
ha pár ougiyát odadobsz nekik, még nem jóság.
Rájuk rivallsz, több nyelven is, jó magasra tartva
a kezedet és dudálsz is, kotródjon a falka!
Van, hogy hörög, furcsán zörög az új terepjáró,
vagy leszakad a tetőről a szép selyemzászló,
tankolás nagy bödönökből, kerékcsere, sörszag,
káromkodás, tesztoszteron, dicsfényes időszak.

Való igaz, hogy nagy kaland a rallyra menni,
hisz visznek a tuaregek nektek inni, enni.
Ha éppen nem száguldoztok, éltek, mint a császár,
míg a helybéli minden nap poklokra alászáll.
Verseny után vihorászva gyorsan húztok haza,
mindegyiktek nagypofájú, megalomán, laza.

További bejegyzések