Giulietta Masina és Franco Zeffirelli lírai mesterműve a szentté válás útjáról
1972-ben mutatták be azt a filmet, amely nem pusztán egy történelmi alak portréja, hanem lélektani utazás, szimbolikus képtár és filozófiai elmélkedés arról, mit jelent valóban szabaddá válni. Ez A Napfivér, Holdnővér (Fratello Sole, Sorella Luna), amely Franco Zeffirelli rendezésében egyedi módon ábrázolja Assisi Szent Ferenc belső átalakulását – a birtoklási vágytól a lelki szabadságig, az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatok mély következményéig.
A Napfivér, Holdnővér Assisi Ferenc életének korai éveit mutatja be egy fiatal arisztokrata átalakulásán keresztül: a háború dicsőségét kergető ifjúból szegénységben élő, mindeneket átölelő testvér válik, aki megtanul együtt lélegezni a világgal. A film nem pusztán egy vizuális elbeszélő történet, hanem élmény; a szabadság keresése, az önfeladás paradoxona, a lélek növekedése a világi vágyak elengedése által, a természettel való egység megélése, mind egyetlen befogadó utazássá áll össze.
Zeffirelli nem lineáris biográfiát ad: képekből épít, hangulatokból, ritmusból. A történet nem csupán eseményeket mutat, hanem érzéseket, belátásokat, látomásokat. A filmes tér időtlen: a 13–14. századi Itália olyan vizuális hangulatban tárul elénk, amelyben a természet, a fény és az emberi arc egyformán szakrális.
A cím szimbolikája — Napfivér és Holdnővér — nem utolsó sorban Assisi Ferenc saját természeti metaforája arra, hogyan látja a világot: a Nap a fényt, a világosságot, az életet, a Hold a csendet, tükröződést, a bensőt. E szimbólumok nem díszletek, hanem drámai motorjai a cselekménynek, ami nem csak sugallja őket, hanem velük élhetjük meg a történetet.
Riz Ortolani zenéje nem csupáncsak háttérzene; hanem maga a narrátor. A dallamok nem vezetik a történetet, hanem elmélyítik a képek rezgését, s így a film belső ritmusává válnak. A film dallamai – eredetileg Riz Ortolani zenéjével és Donovan dalaival – meghatározó hangulati alapot adnak, amely egyszerre tükrözi a szereplők belső világát és az egyetemes, időtlen vágyat az egységre.
Zefferelli híres arról, hogy festői képeket alkot filmjeiben: itt is a természet és a díszlet egysége festés-szerű vizualitást hoz létre. A fény-árnyék használat, a finoman komponált jelenetek és a vidéki assisi táj nem csupán hátterek, hanem érzelmi-szellemi állapotokat kifejező elemek. Ebben az idealisztikus háttér- és képvilágban helyezkedik el a film egyik központi kérdése: Hogyan lehet megszabadulni a félelemtől, a birtoklási vágytól, az egótól — és valóban szabadnak élni? Ferenc fiatalon a lovagi dicsőség után vágyakozik, majd egyre inkább ráébred arra, hogy a szabadság nem a birtoklásban, hanem az elengedésben rejlik. Ez valójában nem lemondást jelent, hanem a legbensőben megélt felszabadulást.
Ez az út — mint egy meditáció — arra hívja a nézőt, hogy kérdezze meg saját életét is; — mik azok a vágyak, amelyek valójában elzárnak minket? — mi az, amit el kell engedni ahhoz, hogy az igazi szabadság érzete felszínre törjön? — hogyan kapcsolódhatunk egymáshoz és a világhoz valóban teljes szívvel? A filmben a természet nem háttér, hanem tanító és társ: a fák, a kövek, a madarak — mind részesei Ferenc metamorfózisának. Ez a gesztus ma különösen fontos üzenettel bír: ahol a modern ember sokszor elidegenedik a természettől, ott a film emlékeztet: a természet nem kizárólag erőforrás — hanem hazaérkezés, visszatérés a gyökerekhez.
A film bemutatásakor vegyes kritikákat kapott: míg néhány kritikus „túlzottan édesnek és leegyszerűsítettnek” tartotta a történetet, mások a látvány és hangulat varázsát, valamint a spirituális mélységet emelték ki. A nézői értékelések a kritikusoknál sokkal pozitívabb nézőpontból látják: a film 7.2-es IMDb-értékelést kapott, jelezve, hogy sokak számára ez időtlen, érzelmes és elgondolkodtató élmény.
Stáblista / filmadatok
- Cím: Fratello Sole, Sorella Luna (Brother Sun, Sister Moon)
- Magyar cím: A Napfivér, Holdnővér
- Rendező: Franco Zeffirelli
- Forgatókönyv: Franco Zeffirelli, Vincenzo Cerami
- Zene: Riz Ortolani
- Bemutató éve: 1972
- Műfaj: életrajzi dráma / spirituális történet
Főszereplők
- Graham Faulkner
- Judi Bowker
- Ian Bruce-Robertson
- Michael Goodliffe