
Molnár-Kozma Alexandra: Egészen
Ha leomlik bennem minden kórhatár, szabad árnyaim megszelídülve beülnek rég várt puzzle-helyükre, mint az újrakomponált csempefugák. Azt mondhatom akkor, könnyed-én vagyok, egészen tiszta komplemen-teres, Minden
Ha leomlik bennem minden kórhatár, szabad árnyaim megszelídülve beülnek rég várt puzzle-helyükre, mint az újrakomponált csempefugák. Azt mondhatom akkor, könnyed-én vagyok, egészen tiszta komplemen-teres, Minden
Tudatom ablakszemeinek pillantásával olykor látom megnyilvánulni a megnyilvánulatlant: Isten alkot. Nézd csak a szem(eim)ben elnyúló fasort! Felhőhabot nyaló szinuszhullámrajzok a térben, vagy mint a létsíkra
összevont szemöldököd gyászos feszület azóta is borgőzös szemgödröd fölött melybe beleesett a pillantásom akkor és összetörött te nem tudod hisz nem voltál jelen figyelmed be
Valami leesett. Magasról jöhetett, mert a becsapódás kráterében porhanyóssá vált néhány berögződés. Megértem, a begyepesedés nincs értem, ha szánt szándékom, magokat ültetnék. Vajon sulykot vetettem?
(Hommage á József Attila) itt ülök csillámló sziklafalon ahol téridő hajol a távol’ előtt bejártam az irodalom felkapott magaslatait rajongtam újsütetű ormokon hagytam csalódásaim ide
a parton állsz mint izzó kanócszál fölötted ég, rád olvad a nap csak nézlek, nézem, hogy csorognak a kirótt szabadság vi(g)aszpercei mit is tehetnék? érzem
Most, hogy így rám fészbukkantál, ha nem bánod, még tartóztatlak. De ne szálljon már szembogarad hírfolyampergető ujjad után! Lehet, hogy nem vagyok képes (se mozgó,
Azt mondják, a párhuzamosok is összeérnek egyszer. Látod, apám? A végtelenben elférnek a paradoxonok. A sors távoli utakat egy csapással egybeterelhet, mint az ipszilonban, a
Figyelem vágyaim: akár az üveget karcoló ágak; túlélték teleim pusztításait, iszkoló gyávaságai hajtássá váltak. Égbe mártani áhítom ágaim, és róni üvegpalettára – tán a magasság
Szavaimba csontosodik emlékezetem, pillanatok rögzülnek mondatokba zárva, tűnő hangulatot ruházok kifejezéssel, megőrződik a kitüntetett impressziók váza. Érzésmintázatok dobbannak meg benne, borda-sorok között lüktető szívritmusok. Hogy
Köszönöm, Uram, hogy korán kitéptél a simulékony kispolgár-világból, mert így normális ember vált belőlem és simaságom eltűnt, mint a kámfor. Szidtalak gyakran Téged és a
sok elhalkult év botozta lelkem de már szikráznak bennem szép hajnalok de sokszor ájultam kínzó némaságba arcomra nem hajoltak hűs nappalok az éjek sem ringattak
Irodalmi est A Hetedik Folyóirat férfiak számárára kiírt pályázatára küldött, díjazott művekből. A rendezvény időpontja: 2023. december 7-e, 17 óra. A rendezvény helyszíne: KSH Könyvtár,
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.