Keresési eredmények erre: molnár-kozma Alexandra

Molnár-Kozma Alexandra: Egészen

Ha leomlik bennem minden kórhatár, szabad árnyaim megszelídülve beülnek rég várt puzzle-helyükre, mint az újrakomponált csempefugák. Azt mondhatom akkor, könnyed-én vagyok, egészen tiszta komplemen-teres, Minden

Molnár-Kozma Alexandra: Vissza a Feladónak

Tudatom ablakszemeinek pillantásával olykor látom megnyilvánulni a megnyilvánulatlant: Isten alkot. Nézd csak a szem(eim)ben elnyúló fasort! Felhőhabot nyaló szinuszhullámrajzok a térben, vagy mint a létsíkra

Molnár-Kozma Alexandra: Szembe-nézés

összevont szemöldököd gyászos feszület azóta is borgőzös szemgödröd fölött melybe beleesett a pillantásom akkor és összetörött te nem tudod hisz nem voltál jelen figyelmed be

Molnár-Kozma Alexandra: Ekvilibrium

Valami leesett. Magasról jöhetett, mert a becsapódás kráterében porhanyóssá vált néhány berögződés. Megértem, a begyepesedés nincs értem, ha szánt szándékom, magokat ültetnék. Vajon sulykot vetettem?

Molnár-Kozma Alexandra: Kilátás ódai magasból

(Hommage á József Attila) itt ülök csillámló sziklafalon ahol téridő hajol a távol’ előtt bejártam az irodalom felkapott magaslatait rajongtam újsütetű ormokon hagytam csalódásaim ide

Molnár-Kozma Alexandra: Vi(g)asz

a parton állsz mint izzó kanócszál fölötted ég, rád olvad a nap csak nézlek, nézem, hogy csorognak a kirótt szabadság vi(g)aszpercei mit is tehetnék? érzem

Molnár-Kozma Alexandra: Fészbontó

Most, hogy így rám fészbukkantál, ha nem bánod, még tartóztatlak. De ne szálljon már szembogarad hírfolyampergető ujjad után! Lehet, hogy nem vagyok képes (se mozgó,

Molnár-Kozma Alexandra: Összesodorva

Azt mondják, a párhuzamosok is összeérnek egyszer. Látod, apám? A végtelenben elférnek a paradoxonok. A sors távoli utakat egy csapással egybeterelhet, mint az ipszilonban, a

Molnár-Kozma Alexandra: kArcaim

Figyelem vágyaim: akár az üveget karcoló ágak; túlélték teleim pusztításait, iszkoló gyávaságai hajtássá váltak. Égbe mártani áhítom ágaim, és róni üvegpalettára – tán a magasság

Molnár-Kozma Alexandra: A szótlanság vallomása

Szavaimba csontosodik emlékezetem, pillanatok rögzülnek mondatokba zárva, tűnő hangulatot ruházok kifejezéssel, megőrződik a kitüntetett impressziók váza. Érzésmintázatok dobbannak meg benne, borda-sorok között lüktető szívritmusok. Hogy