Keresési eredmények erre: molnár-kozma Alexandra

Ha leomlik bennem minden kórhatár, szabad árnyaim megszelídülve beülnek rég várt puzzle-helyükre, mint az újrakomponált csempefugák. Azt mondhatom akkor, könnyed-én vagyok, egészen tiszta komplemen-teres, Minden

Tudatom ablakszemeinek pillantásával olykor látom megnyilvánulni a megnyilvánulatlant: Isten alkot. Nézd csak a szem(eim)ben elnyúló fasort! Felhőhabot nyaló szinuszhullámrajzok a térben, vagy mint a létsíkra

összevont szemöldököd gyászos feszület azóta is borgőzös szemgödröd fölött melybe beleesett a pillantásom akkor és összetörött te nem tudod hisz nem voltál jelen figyelmed be

(Hommage á József Attila) itt ülök csillámló sziklafalon ahol téridő hajol a távol’ előtt bejártam az irodalom felkapott magaslatait rajongtam újsütetű ormokon hagytam csalódásaim ide

a parton állsz mint izzó kanócszál fölötted ég, rád olvad a nap csak nézlek, nézem, hogy csorognak a kirótt szabadság vi(g)aszpercei mit is tehetnék? érzem

Most, hogy így rám fészbukkantál, ha nem bánod, még tartóztatlak. De ne szálljon már szembogarad hírfolyampergető ujjad után! Lehet, hogy nem vagyok képes (se mozgó,

Azt mondják, a párhuzamosok is összeérnek egyszer. Látod, apám? A végtelenben elférnek a paradoxonok. A sors távoli utakat egy csapással egybeterelhet, mint az ipszilonban, a

Figyelem vágyaim: akár az üveget karcoló ágak; túlélték teleim pusztításait, iszkoló gyávaságai hajtássá váltak. Égbe mártani áhítom ágaim, és róni üvegpalettára – tán a magasság

Szavaimba csontosodik emlékezetem, pillanatok rögzülnek mondatokba zárva, tűnő hangulatot ruházok kifejezéssel, megőrződik a kitüntetett impressziók váza. Érzésmintázatok dobbannak meg benne, borda-sorok között lüktető szívritmusok. Hogy