Tomán Attila: Tavasz

A szél felé repültek a madarak
mikor az utcára léptem
harangokat cibáltak kötélen
a Nap szelíden szórta bájait
a féltve őrzött tavasz most
selymesen simogatta a komor tömeget.
Fura érzések csaptak fel az égre
a tél még csatáját vívta
kutyák szaladtak a téren
galamboktól hemzsegett a járda.
Amott szőke fruskák vihogva
sétáltak kibontott hajjal
fecsegésükből új világok nyíltak.
A hit és a remény
karonfogva jöttek szembe
amikor az utcára léptem
s már tavaszodik.