Ég és föld között
a létra, fák zúgása
tölgyfa lombja
égre nyíló katedrális
Fák derekán ifjúságom
égbe repít majd az álom
csillagvártán csillagégen
mélyen földanyánk ölében
álmodom édes mag-álmot
törve rögből fénybe érve
zöld levelem hajt az égre
madár vára gyenge ágam
hajlok szélben, óvlak nyárban
Lombsátramban aranysármány
aranyharmat aranyszárnyán
dala száll a magas égbe
fölér a nagy Isten elébe
Ég és föld között a létra
ágaim közt ring a hold ma
erdőszentély zöld szívében
szarvast rejtő hűvösében
nő a harmat, hajnalt sejtő
titkokkal teli erdő.
